Mester Károly – A hisztaminérzékenység okai

Sokan úgy gondolják, hogy a hisztaminérzékenységet kizárólag a túl sok hisztamin fogyasztása okozza. Valójában azonban a helyzet ennél bonyolultabb – és fontos megérteni a valódi kiváltó okokat ahhoz, hogy hatékonyan kezelhessük a problémát.

Nem a hisztamin a fő bűnös – hanem egy másik biogén amin

A hisztaminérzékenységet gyakran nem maga a hisztamin, hanem egy másik, hasonló szerkezetű anyag, a kadaverin váltja ki. A kadaverin egy biogén amin, vagyis olyan szerves vegyület, amely az aminosavak bomlása során keletkezik. A kadaverin a lizin nevű aminosavból képződik, és nem véletlenül nevezik „hulla méregnek” – igen kellemetlen szagú, toxikus anyag, amely a bomlás során képződik elhullott testekben is.

Miért van jelen a kadaverin az élelmiszerekben?

A természet rendje – vagy másként fogalmazva, a biológiai törvények – szerint a lizin nem fordul elő szabad aminosavként sem az élelmiszerekben, sem a természetes takarmányokban. Normál esetben a lizin fehérjékbe beépülve található meg, nem pedig önálló formában.

Az ipari mezőgazdaság azonban szintetikus, szabad lizin aminosavat használ az állatok takarmányozásában, hogy gyorsítsa a növekedést. Ennek következtében a kadaverin szintje megnő ezekben az állatokban. Ez a probléma nem korlátozódik a húsiparra: egyes feldolgozott élelmiszerek, például chipsek is tartalmazhatnak szabad lizint, ami ugyanúgy növeli a kadaverinterhelést.

Miért baj ez a szervezetben?

A szervezetnek van egy enzimje, a DAO (diamino-oxidáz), amely felelős a biogén aminok, így a hisztamin és a kadaverin lebontásáért is. Viszont van egy probléma: a DAO enzim először mindig a mérgezőbb anyagokat bontja le – és ebben az esetben a kadaverin a „durvább”, toxikusabb vegyület, tehát előnyt élvez. Ennek következménye, hogy a hisztamin lebomlása háttérbe szorul, és emiatt túl sok hisztamin marad a szervezetben, ami tüneteket okoz – például fejfájást, bőrviszketést, orrdugulást vagy gyomorpanaszokat.

A második ok: a mikrobiom zavara

A bélrendszerben található baktériumok összességét nevezzük mikrobiomnak. Ha ebben az egyensúly felborul, és elszaporodnak a káros baktériumok, amelyek LPS-t (lipopoliszacharidot) termelnek, akkor ez erős immunválaszt vált ki. Az immunrendszer hízósejtjei (mastociták) ilyenkor túlreagálnak, és nagy mennyiségű hisztamint szabadítanak fel. Ez önmagában is elég ahhoz, hogy hisztaminintolerancia-tüneteket idézzen elő – akkor is, ha egyébként nem fogyasztottunk magas hisztamintartalmú ételt.

A harmadik tényező: a glifozát hatása

A glifozát egy széles körben használt totális gyomirtó szer, amely nemcsak a növényeket károsítja, hanem az emberi szervezetben is zavart okozhat. A glifozát blokkolja a DAO enzim működését, mivel gátolja a citokróm P450 nevű enzimrendszert, amely a DAO működéséhez is szükséges. Így még ha nem is fogyasztunk kadaverint, a hisztamin lebontása akkor is csökkenhet – egyszerűen azért, mert az enzim nem működik megfelelően.

Mi lehet a megoldás?

• Állítsuk helyre a mikrobiomot! – Olyan étrendet válasszunk, amely támogatja a jótékony baktériumokat, és segíti a károsak visszaszorítását. Így csökken az LPS-terhelés is.
• Kerüljük a szabad lizint – Ne fogyasszunk olyan élelmiszereket, amelyek szabad lizin aminosavat tartalmaznak. Ez különösen fontos a feldolgozott termékeknél.
• Mellőzzük az ipari húsokat – A sertés- és baromfihús, amelyet ipari takarmánnyal neveltek, nagy eséllyel tartalmaz kadaverint. A hisztaminérzékeny embereknek ezek fogyasztása nem ajánlott.

A hisztaminérzékenység nem csupán egy diétás kérdés – komplex biokémiai folyamatok állnak a hátterében, amelyekre érdemes odafigyelni. A tudatos táplálkozással és a bélflóra támogatásával sokat tehetünk a tünetek enyhítéséért.